2014. január 18., szombat

Se veled se nélküled 7. fejezet



Kamijo pov:

Rei hisztije, mikor megtaláltam nálam Ruki ruháit, elég egyértelmű volt. Ha közömbös lennék számára, nem rendezett volna ilyen jelenetet. Ez elég nekem, hogy lépjek.
Elvileg mindjárt itt kell lennie. Szinte végszóra csipog a kaputelefon. Nem kell beleszólni, tudom, hogy ő az. Pár perc múlva már a cipőjét veszi le. Ahogy lehajol, a farmer megfeszül a fenekén, igazán szép látvány. Meg kell hagyni, jó segge van, de nem csak a hátsója az. Kevés pasinak van olyan jó teste, mint neki. Tökéletesen sima és puha bőr, formás izmok, helyes arc… mi kell még? Nekem semmi több.
- Szia – mosolyog fáradtan.
Ha mosolyog, még helyesebb, mint általában.
- Üdv, fáradt vagy? – mosolygok vissza.
- Nem, de hagyjuk, nem akarok róla beszélni. Inkább mesélj te. Mi van veled?
Bemegyünk a nappaliba. Míg ő elfoglalja a kanapét, én addig viszek valami ihatót. Egy üveg whisky jó lesz. Teszek jeget a poharakba és visszamegyek hozzá. A tenyerébe temeti az arcát, csak akkor figyel rám, mikor leteszem elé a poharat. Öntök neki az erős alkoholból.
- Mi a baj? – kortyolok az italba és ülök mellé.
- Tényleg semmi. Mikor lesz a következő fellépésetek?
- Egy hónap múlva. Eljössz?
- Mennék, de nem lehet. Ruki szerint el vagyunk maradva. Ki kell adnunk egy új single-t.
- Sebaj, majd legközelebb – mosolygok.
Próbálom leplezni a hangomban lévő csalódottságot. Örülnék, ha legalább egyszer eljönne megnézni minket. Talán majd legközelebb. Hagyja, hogy beszéljek, párszor kérdez, de látszik, hogy nem akarja, hogy a magánéletére terelődjön a szó. Kicsit zavar, de vagy elmondja, vagy kiszedem belőle. Ahogy telik az idő, úgy fogy a pia.
Reita az alkohol hatására egyre jobban mosolyog, és nagyon csillog a szeme. Egyre inkább körvonalazódik bennem egy ötlet. Ha nem jön össze, az alkoholra foghatjuk.
- Tudod, nagyon szeretek veled lenni. Jó itt lenni – mosolyog kábán.
Elmosolyodok rajta. Végig simítok az arcán és úgy simul a tenyerembe, mint egy kiscica. Tarkójára csúsztatom a kezem, magamhoz húzom és lágyan megcsókolom. Édesek és puhák az ajkai. Csak ízlelgetem, míg szét nem nyitja őket. Tétován, kissé félénken viszonozza. Belemosolygok a csókba. Sose hittem volna, hogy a nagy macsó Reita félénken csókolhat. Olyan aranyos.
- Jól csókolsz – mosolygok, mikor elhúzódik tőlem.
- Te se panaszkodhatsz – vigyorog és kiissza pohara tartalmát.
Még, kimegyek a konyhába, hogy hozzak valamit inni – mert a whisky elfogyott. Két üvegsörrel megyek vissza, ám Rei elterülve fekszik a kanapén és alszik. Visszaviszem a hűtőbe a söröket és eltámolygok a szobámig.

Reggel enyhe fejfájással kelek és arra, hogy este nem húztam el a sötétítőt, így a Nap a szemembe süt. Utálom. Kibotorkálok a konyhába, de megtorpanok a nappaliban. Reita még mindig alszik, de az egyik díszpárnát ölelget és hortyog.
- Aranyos – jegyzem meg.
Erről eszembe jut mi is volt este. Az a csók… nem volt semmi, tud a srác. Bár… kíváncsi vagyok mennyire emlékszik. Könnyen lehet, hogy semmire, de majd kiderül. Főzök egy kávét és mire elkészül, Csendkirály-chan is elődugja az orrát.
- Reggelt – motyog.
- Neked is – adok neki egy bögre gőzölgő feketét.
Lerogy a székbe és a halántékát dörzsöli.
- Jól vagy? – kérdem.
- Azon kívül, hogy egy metálbanda dübörög a fejemben és szét akar robbanni, igen, jól vagyok.
- Idd meg és elviszlek.
- Kösz, de még haza kéne mennem, tusolni meg váltó cuccért.
- Itt is tudsz tusolni, ruhát is tudok adni – jegyzem meg.
- Mint a legutóbb? – ereszt meg egy gúnyos megjegyzést.
- Nem, mivel elvitted a chibi holmiját, de ha akarod, kérek tőle neked.
- Barom – morog, és inkább kávézik.
Elfogyasztjuk a koffeinbombánkat és összeszedjük magunkat. Abba maradtunk, hogy elmegy a saját lábán és én se kések annyit a próbáról. Mikor készen van, elkísérem az ajtóig, ahol kapok egy lágy puszit a számra és már megy is.
- Ezek szerint emlékszik – mosolygok és bezárom az ajtót.

Reita pov:

Fáradtan érkezem meg, a kis nyugalom szigetére. Nincs erőm ellenkezni, nincs erőm hadakozni sem. Egyszerűen hagyom, hogy a dolgok elfolynak mellettem. Kamijo üdvözöl mosolyogva. Ezt vártam valaha. Whiskyt tölt,, és iszom, mert felejteni akarok. Beszéltetem, jó hallani mély dorombolását. Az ital és Kamijo hangja veszélyes párosítás, elbódít. Emleget egy koncertet, talán elmegyek, kimentem magam Ruki karmai közül, de erről nem kell tudnia. Az alkohol fogy, én pedig előveszem a becsípett Akirát. Mosolygok minden, hisz a világ kicsit kibillent a reális mivoltából.
- Tudod, szeretek veled lenni – nyögöm ki, majd rájőve a „szerelmi” vallomásomra, még hozzá teszem – Jó itt lenni.
Arcomat simogatja, beletemetkezem tenyerébe, annyira jól esik egy kis törődés. Tarkómra csúsztatja hosszú ujjait, alig érzékelem a külvilágot, csak az ajkait látom. Egyre közelebb vannak hozzám. Megszűnik a távolság, enyhén alkoholos íze van csókjának, mégis puha, lágy és valahogy elveszettnek érzem magam. Belemosolyog a csókba, amivel némileg felbátorít. De minden jónak vége szakad egyszer.
- Jól csókolsz – adja tudtomra véleményét.
- Te se panaszkodhatsz – vigyorgok rá.
Mosolyogva feláll és otthagy. Eldőlök, hát megtörtént. Megcsókolt és még csak bele se haltam. Elnyom a bódultság. Álmomban folytatjuk a csókot, szenvedélyesebb vizekre evezve.

Kamijo pov:

Pár nap telt el az óta az este óta. Reita szinte mindig átjön próba után. Már nem is szól, hogy jöhet-e, csak akkor hív fel, ha nem jön.
Mostanság kéne jönnie, addig is, a konyhában tevékenykedek. Egy kis sós sütit sütök, mert ma filmezni fogunk. Azt mondta, nem szereti az édességeket, talán ez ízlik majd neki. Ha nem, így jártam.
- Mindjárt kész – állapítom meg, mikor megnézem a sütőben a készülő tésztát.
Végszóra megszólal a kapucsengő. Azonnal kinyitom, ahogy a lakás ajtaját is, most nem hagyhatom itt a konyhát. Pár perc múlva nyílik az ajtó.
- Megjöttem! – kiált Rei.
- Oké, az ajtót bezárnád? – kérdem.
- Persze – és már zörög a zárral – mit sütsz? – áll meg a konyhaajtóban.
- Majd megtudod. Milyen filmet hoztál?
- Meglepetés – karolja át a derekam.
Nocsak, hogy felbátorodtunk. Alig fordulok felé, megcsókol. Nem hagyom, hogy elhúzódjon, inkább mélyítem a csókot. Nem lök el, ezt bíztatásnak veszem, de nem megyek túl messzire. Mikor elválunk egymástól mosolyogva néz a szemembe. Kicsit zavarba jön, és inkább megy a nappaliba. Amíg kéz közelben van, megmarkolom formás fenekét. Kicsit megszeppen, de nem mutatja, hogy zavarná. Aranyos ez a srác. Elkészül a süti, kiteszem egy nagy tálba, szerzek sört és megyek utána. Ő már a kanapén csücsül kezében a DVD távirányítójával. Leteszem a nasit, kibontjuk a sört és indul a film. Kényelembe helyezzük magunkat és nézzük a képernyőt. Kezeimet a kanapé támláján nyugtatom. A film felénél érzem, hogy valami a vállhajlatomra nehezedik. Reita hajtja rám a fejét és bújik.
- Aranyos – mosolygok és magamhoz ölelem.

Reita pov:

Meg kell hagyni, jól csókol ez tény. Mégse tudom, hogyan viszonyuljak hozzá. Nem tudok mit kezdeni magammal. Muszáj haza mennem, én ezt már ép ésszel nem viselem el. A srácoknak nem szóltam, mert minek. Remélem Nagyi otthon van. Túl hamar kellet felnőnöm a háztartásba, hogy én legyek a férfi.
Haza utazom egy éjszakára muszáj egy kicsit látnom nagyit.
-Kicsi unokám mi bánt? – fogad kedvesen mosolygósan beterel a lakásba, leültet a kanapéra, hoz teát és leül velem szembe.
-Nagyi, azt hiszem baj van velem – horgasztom le a fejem.
-Mi baj?
-Azt hiszem találtam valakit – motyogom.
-Oh, az nagyszerű – lelkendezik.
-DE azt hiszem, nem fogsz neki örülni…
-Oh drága kis unokám, nekem ne mond, hogy minek örüljek és minek ne – fenyeget meg mosolyogva az ujjával.
-De…
-Egy nagyon csinos pofika lehet, ha ennyire elkalandozol miatta.
-Azt hiszem más vagyok… - suttogom.
-Sejthető volt hogy ez bekövetkezik – sóhajt nagyot nagyi.
-Tessék? – kapom fel a fejem.
-Ugyan már nem emlékszel rá, de még anno a nővéreid nagyon rajongtak egy férfiért és te is meg kedvelted, bár a te részed kicsit másvolt, mert női szemmel nézted. Így nem csodálom, hogy annyi zátonyra jutott kapcsolat van mögötted, amit lánnyal kezdtél. Persze hiába mondtam a lányomnak nem hitt nekem. – csodálatom nőtőn nő. Nagyi előre sejtett mindent, sőt még drukkolt is. Marasztal estére, jó egy kicsit itthon lenni. Estére nővéreim is haza találnak. Anyát is jó újra látni. Kapok egy meleg ölelést még. Vacsora után jóllakottan tisztán térek vissza a gyerekszobámba. Rám törnek az emlékek. Itt minden ugyan úgy van mint mikor el mentem először, hogy próbáljak Rukival. Még a Gazette előtt. És ott ragadtam. Nem akartam anyura támaszkodni. Önerőből akartam oda el jutni ahol most vagyok és sikerült. Ezt persze nem restek az orrom alá dörgölni, nem bánom.
Másnap ugyan úgy zajlik, mint mikor még középiskolába jártam. Élvezettel hallgatom a vitát nővéreim közt a fürdőn. Mosolyogva és azt hiszem kicsit meg nyugodva távozok. Nagyi sokat segített. Eljutok arra a szintre, hogy Kamijó sokkal bizsergetőbb, mint az, hogy Sakura ér hozzám. Bár szerencsére, mostanra leszokott róla, mert vagy hozzám vág valamit, vagy egyszerűen elvonul. Tőle már nem várhatok semmit, ugyan fáj, de itt van Kamijo, akinek nem lehet ellenállni. Igen, már nem tudok neki ellenállni. Élvezem, ahogy este leülök hozzá, beszélgetünk, és azt a csókot is élveztem. Talán még azt is élvezem, hogy mikor legközelebb ajtót nyit, véletlennek szántan adok egy szájra puszit, és nem húzódik el, hanem bele markol a fenekembe, és kicsit magához húz. A következő alkalommal ő kezdeményez, és azt hiszem, így marad a dolog, legalábbis egyelőre ennyiben.
Sakura reggel felhúzza az agyam, azzal hogy az utolsó szem müzlim is megeszi, a hűtő üres, még egy árva sajtocska sincs benne. Idegesen csapom be magam mögött az ajtót. Ha nem lenne ez elég, bent Aoi szirénázik, hogy nem jó így, nem jó úgy, és ő akarja azt a szólót, amit Uruha nem tud eljátszani, de Ruru nem enged az igazából. Kai csak mosolyog rajtuk, Ruki rak rendet, aztán folytatás, fáradt vagyok, és nincs kedvem vásárolni sem. Majd máskor. Nincs időm. Fáradtan, idegesen vonszolom el magam Kamijo lakásának ajtajáig.
Ahogy belépek, minden bánat, baj és méreg elszáll belőlem. Csókja édes, a vacsora mennyei, utána a kanapé és a zene. Egyszerűen tökéletes. Azt hiszem le lettem csábítva.
Nagy nehezen nekidurálom magam, mondjuk napok óta ezen járt a fejem, hogy akkor most miként kezdjek magammal valamit, de a válasz most itt olyan kézenfekvő. Olyan jó illata van. Még dorombolok is neki. Még közelebb húzódom hozzá. Annyira jó.

Kamijo pov:

A csók óta bevezettük, hogy csókkal üdvözöljük egymást. Rei eleinte idegenkedett ettől, de hamar hozzászokott. Felbátorodott az óta, már nem zavarja, ha megcsókolom, ha megfogom a fenekét. Kezdi ő is átvenni ezeket a szokásaimat. Eleinte vicces volt látni meglepett reakcióit, mikor megmarkoltam formás hátsóját. Örülök, hogy heteró létére nem idegenkedik ettől. Attól, hogy Akira velem van, nem jelenti azt feltétlenül, hogy meleg. Úgy tűnik számomra, hogy olyat tudok adni neki, amit a volt csaja nem. Ettől még nem meleg, szerintem.
A kanapén ücsörgünk és valami lágy zene szól alapzajnak, de nem is figyelünk rá igazán. Csak élvezzük egymás társaságát. Nagyon szeretethiánya lehet, mert nagyon bújik.
- Mint egy kiscica – túrok szőke hajába.
Mosolyogva dorombolni kezd. Kuncogok. Ilyenkor nem hiszem el, hogy ő a macsó Reita. Tényleg az igazi személyiségük ellenkezőjét mutatják a színpadon. Megérzem a puha ajkakat a nyakamon. Jólesően megborzongok. Átkarolja a derekam és megához húz egy édes csókra.
- Mit szeretnél? – kérdezem, mikor áttér nyakamra.
Nem válaszol, csak benyúl ingem alá és hasam simogatja. Jólesik lágy cirógatása, kedveskedő érintése. Nem nagyon szokott kezdeményezni, de most igen. Kellemes csalódás. Hanyatt dönt és elkezdi kigombolni az inget. Belecsókol a köldökömbe, mikor az utolsó gombbal is végez. Nadrágom kezd egyre szűkösebb lenni. Rei övemnél megáll, nem megy lejjebb. Felrántom egy vad csókra és fordítok magunkon.
- De bátrak vagyunk – harapdálom a fülét.
Meglepetten felnyög. Tetszik a hangja, nagyon tetszik. Apró harapásokkal és csókokkal kényeztetem nyakát. Pólója alá nyúlva simogatom kockás hasát. Szép izmos. Nem kell sok és vágyakozva felsóhajt. Lehámozom róla a fölösleges ruhadarabokat és ledobom a földre. A srácnak tényleg szépen kidolgozott teste van. Azonnal csókokkal borítom selymes bőrét, mire sóhajokkal adja tudtomra, hogy tetszik neki. Nyakát kényeztetem és kezemmel végigsimítok dudorodó nadrágján.
- Kamih… joh… - nyöszörög.
- Tetszik Rei-chan? – mosolygok gonoszan.
- Szerinted miért áll a farkam? – mordul.
Kuncogok rajta. Magához ránt és ajkaimra mar. Gyakorlott mozdulatokkal oldom ki övét. Ahogy benyúlok a farmer alá és ráfogok, merev férfiasságára megmerevedik. Felnyög, mikor végigsimítok teljes hosszán. Ismét csókokkal borítom porcelán bőrét és kibújtatom nadrágjából. Alsóját is venném le, mikor megállít.
- Várjh – zihál kipirult arccal.
- Mi baj? – nézek aggódva a szemébe.
- Még nem voltam férfival. Még ne.
- Jól van. Nem csinálok semmit, amit te nem akarsz.
Megkönnyebbülve elmosolyodik. Kibújtatom alsójából és mielőtt felfogná, mi van, ráhajolok merevedésére. Meglepetten felnyög, de nem ellenkezik. Lassan kényeztetni kezdem, ezzel jóleső sóhajokat kiváltva belőle. Fokozatosan gyorsítok mozgásomon, mire zihálása nyögésekké válik. Elhajolok tőle, feltérdelek és végignézek rajta.
- Gyönyörű vagy – sóhajtok vágyakozón.
Szapora légzése miatt gyorsan fel-lemozgó mellkasa, kipirult arca, verejtéktől csillogó bőre izgató látvány. Zavarában elfordul, nem néz a szemembe. Kezemmel ismét kényeztetni kezdem és elégedetten nézem gyönyörben úszó arcát. Hirtelen felül, átkarolja a nyakam és vadul megcsókol.
- Felbátorodtunk? – szakadok el tőle.
- Nem vagyok szűz kislány – morog elfúló hangon.
Kuncogok, és újra ajkaimmal veszem kezelésbe. Saját farkam is keményen áll, igencsak vágyakozva a kielégülés után. Nagy önuralmamba kerül, hogy visszafogjam magam. Hajamba túr, ezzel ösztönöz gyorsabb mozgásra. Nem kell sok és egy nyögéssel számba élvez. Utolsó cseppig lenyelem élvezetét és mosolyogva nézek csillogó szemébe. Ravasz mosolyra húzza ajkait és fordít rajtunk. Kihámoz az ingemből és fedezi fel testem. Tetszik ez a vadság. Mikor nadrágommal kezd babrálni, elbizonytalanodik egy pillanatra, majd férfiasságom kezdi kényeztetni. Sóhajok szaladnak ki ajkaimon. Leügyeskedi a farmerom az alsóval együtt. Kicsit félve fog hímtagomra, ám zavara elszáll, mikor felnyögök és megmerevedek érintésétől. Hamar feltalálja magát és szájába fogad.
- Reih… - vetem hátra a fejem.
Nehéz, hogy ne élvezzek el azonnal. Biztos érzi, mert bátran, szinte gyakorlott mozdulatokkal dolgozik rajtam.
- Ezh azh… - sóhajtom.
Felbátorodik és gyorsít a tempón. Fogaival óvatosan végigkaristolja férfiasságom. Ennyi volt, csillagokat látok a kéjtől és egy nagyobb nyögés kíséretében érem el a teljes megsemmisülést.
Zihálva élvezem a lebegést. Rei fölém magasodik és mosolyog. Istenem, hogy csillog a szeme. Felülök és magamhoz rántom egy szenvedélyes csókra. Felnyög, de habozás nélkül viszonozza. Vissza dőlök és magammal húzom őt. Ujjaival cirógatja bőrömet. Érzem, hogy újra éled bennem a vágy.
- Menjünk a szobába, folytassuk ott – pihegem.
- Jóh – sóhajt fel.
Felkecmergek és egymás ajkait tépve botladozunk a szobába. Ledöntöm az ágyra és megmutatom neki, miként okozhatok neki örömet, anélkül, hogy beléhatolnék.

Reita pov:

Piszkosul fáj mindenem, mikor felkelek. De nem a saját ágyamban vagyok, erre akkor jövök rá, mikor le akarok csúszni a matracról, nem az történt, hanem a lábam hangosan csattan a parkettán. Ez is fáj.
-Mi a fene? – nézek körbe, bár nem sokat látok. Dörgölöm a szemem. De csak nincs rajtam alsónadrág, ráadásul idegen ágyban vagyok.
Ilyen utoljára még mikor pályafutásunk elején voltam, és nem vetettem meg az egyéjszakás kalandokat. Most se vetem meg, csak kicsit más a helyzet.
A földön megtalálom a nadrágom. Magamra rángatom és megyek ki valami innivalóért, mert ki van száradva a szám.
A konyha megtalálása is nehézkes összeragadt szemmel. De meg van, ledöntök vagy fél liter vizet a torkomon, mire realizálódik a helyzet.
Kamijonál vagyok, ezt már fel tudom fogni. De hogy mi volt este az nem tiszta.

1 megjegyzés: